Mint a hülye nyomogatom a gombokat a PSP-n, s igyekszem nem meghalni. Sikerül közben oldalba löknöm húgomat, aki erre dühösen fordul felém a mangaolvasásból. Ahogy meglátja, hogy mivel játszom, már nem is haragszik. Annyira.
- Go Ichi! - szurkol nekünk.
- Muníciót! - kérem, kinyitva felé számat. Szemeimet közben le nem veszem a képernyőről, ahol egyik kedvenc anime karakterem küzd hősiesen. Nekem hála! Bár tény, hogy majdnem én is öltem meg az előbb. Sammy teljesítve kérésemet, egy sültkrumplit helyez számba.
- Ez nem fagyis volt! - nyammogom elégedetlenül.
- Elfogyott a fagyi! Megetted mindet! - válaszolja, finoman tarkón billentve engem.
- Hé! Én vagyok az idősebb! - hessegetem el kezeit. - Különben is, mi az, hogy nincs fagyi! Muszáj lennie! - esnek le szavai. Hallom, hogy az előttünk ülő Ame halkan felnevet, mire belerúgok ülésébe.
- Tabitha! - szól rám azonnal a menedszer, mire csak elhúzom számat.
- Miért nincs fagyi?! - kérdezem, bevallom, kicsit nyafogósan. De hát a fagyi az nekem muszáj! Anélkül nem élet az élet! És biztos ezért megy ilyen rosszul a játék is!
- Mert megetted mindet te haspók! - bök oldalba Sammy, mire a játék kiesik kezemből, ahogy összerándulok. Húgom azonnal menekülőre fogja a dolgot, még mielőtt a PSP tudatná velem egy gúnyos kacarászással, hogy vesztettem.
- Samantha Park! - állok fel lendületesen, kezeimet Ame ülésének a tetejére csapva. - Halott vagy! - jelentem ki, majd húgom csak kinyújtja rám nyelvét és leül menedzserünk mellé. Fenébe! Így nehéz lesz megfojtani.
- Tabitha, ülj le! Repülőn nem futkározunk! - figyelmeztet Minnie.
- Játssz Ichigo helyett Dantucival! - dünnyögi Ame, majd felfelé fordítja fejét.
- Dantus~! - nyunnyogom azonnal, s visszahuppanva ülésembe, előkeresem a szék alól a játékot. Nem sokkal később már kényelmesen elfoglalva mindkét ülést fekszem, s miközben iPodról zenét hallgatok, elkezdek játszani a Devil May Cry-jal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése