Négyen kerültünk a viszonylag közepes méretű lakásba. Két szoba, egy fürdő, nappali és konyha. Ennyi. Annyira üres az egész, szinte semmi sincs benne. Nyomasztó.
- Ki kivel lesz egy szobában? - veti fel a kérdést Min Shi. Hora arcán átfut valami.
- 20 és 19 - válaszolja egyszerűen Jimin. Végülis, minek túlbonyolítani a dolgokat. Ők úgyis jóban vannak Minnel, gondolom így lesz a legjobb. Bólintással veszem tudomásul a döntést, s táskáimat megfogva beviszem a szimpatikusabb szobába. Ez közelebb van a fürdőhöz. Egyik oldal van egy szekrénysor, vele szemben kettő ágy egymásnak párhuzamosan. Közöttük éjjeliszekrények. Ennyi az egész berendezés.
- Remek - sóhajtom, válltáskámat ledobva az ajtóhoz közelebb eső ágyra. Szeretem, ha mindent rövid távon el tudok érni. Kényelmesebb. Bőröndjeimet sorban felpakolom az ágyra, majd felnyitom őket. Morgolódok egy sort, ahogy látom, kicsit össze vannak kuszálódva ruháim, s néhol össze vannak keveredve dolgaim. Pedig olyan szép rend volt!
Kiszedek egy kupac ruhát, majd szépen újrahajtogatva megint kupacba teszem őket. Megnézem, hogy hol van a szekrény fele, majd elkezdem bepakolni ruháimat. Közben telefonomról zenét hallgatok, halkan énekelgetve hozzá. Nem tudom, hogy Hora mit csinál, őt ismerve a konyhában van el. Vagy nem tudom. Néha az az érzésem, hogy szeret minket elkerülni, de biztos csak beképzelem magamnak. Mindenesetre örülök, hogy vele lettem egy szobában. Csendes, nem fecseg feleslegesen. Néha az órára nézek, hogy ne fussak ki az időből és el tudjak készülni rendesen a partira.
Mikor elérkezik az idő, mosolyogva állok neki kiválasztani ruháimat. Azt mondták, nem kell kiöltözni, de én ki szeretnék. A szekrény fogasos részéhez lépek, s végignézem ruháimat. Nagyjából fél órába telt, mire dönteni tudtam, de a lényeg, hogy sikerült. Kedvence rózsaszín, oldalt cipzáras ruhám mellett döntöttem, ami egyrészt egyszerű, másrészt mégis figyelemfelkeltő. Mikor kisétálok a nappaliba, hogy megkérdezzem, szabad e a fürdő, Horával találom szembe magam, akin egy sötétkék, simulós szoknya van és egy egyszerű, fehér hosszú ujjú blúz, könyökéig felhajtva. Egy pillanatra feléled bennem a féltékenység, hogy a lánynak szebb alakja van, de aztán sikeresen elnyomom. Úgyis csak kényelmetlenül fogja így érezni magát, nem tudja, hogyan kell egy ilyen szettet viselni.
- Van valaki a fürdőben? - kérdezem, mire csak megvonja vállait.
- Most már nincs - jön ki az emlegetett helyiségből Jimin. - Mindenki szoknyába megy majd? - kérdezi kicsit gondterhelt arccal. Nem csodálom, ő nem az a típus, aki szívesen húz ruhát.
- Megnézem, hogy Tabitha mikor húz fel szoknyát - csatlakozik be a beszélgetésbe Min Shi. Ebben mondjuk igaza lehet. Tabby sem az a lány, aki csak úgy kedvet kap kiöltözni. Bár amennyire jól kijött U-Know-val, lehet, hogy a kedvéért képes kicsípni magát.
- Átmegyek megkérdezni - jelenti ki Jimin, s már ki is siet. Szerintem reménykedik benne, hogy nem, és akkor neki sem kell. Kicsit megrázom fejem, majd a fürdőszobába sétálok kis neszeszeremmel és kedvenc fehér, puha köntösömmel. Felkontyozom hajamat, majd levetkőzve beállok a zuhany alá. Gyorsan lefürdök, igyekezve, hogy ne ázzak szét. Megtörülközök, majd fehérneműt felvéve bekenem magamat testápolóval. Tejes illatú és nagyon jót tesz bőrömnek. Míg várom, hogy beszívódjon, kisminkelem magam. nem túlzóan, pont jól. Az évek alatt megtanultam, hogy mi áll jól nekem és mi nem, úgyhogy magabiztos vagyok már mindig, hogyha meg kell jelennem valahol. Viszonylag hamar végzek, ezután hajam következik. Kivasalom, majd néhány tincset kicsit behullámosítok. Végül pár lépést ellépve a tükörtől, megszemlélem a végeredményt. Tökéletes. Elégedetten veszem magamra köntösömet, vigyázva hajamra. Koszos ruháimat a szennyestartóba dobom, majd visszasétálok szobánkba. Átvéve egy pánt nélküli melltartót, felveszem ruhámat is. Teljesen jól áll rajtam. Körbeforgok a tükör előtt. Sehol semmi hiba, mindenhol tökéletes. Remek. Ránézek az órára, s látom, hogy még időben vagyok, bár már nem annyira. Talán kicsit túl sokat töltöttem a fürdőben. Sebaj, megérte. Belebújok ezüst, kicsit csillogós magassarkúmba, majd előkeresem ezüst borítéktáskámat, melybe telefonomat, rágót, illetve némi pénzt teszek vészhelyzet esetére. Késznek nyilvánítom magamat, s magabiztos mosollyal arcomon sétálok ki a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése