Még a zenén át is hallom, ahogy Tabby és Sammy megint összevesznek. Tippem szerint megint Tabitha miatt. Vagy kapcsán. Sóhajtva dőlök hátra, felhagyva az olvasással.
- Hogy megy? - érdeklődik Minnie, mikor kiveszem fülhallgatóimat is. Ujjával a koreai nyelvkönyv felé bök, amit már két napja próbálok megemészteni. Egyelőre a harmadik fejezetnél tartok.
- Katasztrófa. Még mindig nem értem, hogy semmi nyelvtudással hogy küldhetnek át minket - válaszolom. Minnie vállat von, amolyan, ők tudják jelentéssel. Kétlem. A lány visszafordul az ablak felé, s folytatja a fényképezést. Mosolyogva figyelem, ahogy koncentrál, hogy minél jobb képeket készíthessen.
Körbenézek, hogy a többiek mivel foglalják el magukat ezen a túl hosszú repülőúton. A kanapészerű részen Lizzie alszik a hátán, egyik karjával szemeit eltakarva, másikat lelógatva a földre. Az egyik egyszemélyes ülésben Jimin szintén alszik, fején fejhallgatóval. Hogy tudják végigaludni ezt az akárhány órát? Amióta átszálltunk Detroitban, csak alszanak. Felállok, egyrészt hogy megmozgassam egy kicsit elgémberedett lábaimat, másrészt hogy láthassam, Haneul és Hora mit csinálnak. Joker néz vissza rám a képernyőről, amin jót mosolygok. A laptop mellett egy pár CD-tartó dobozka sorakozik, gondolom az egész utat filmnézéssel fogják tölteni.
- Te is unod már az ülést? - vigyorog rám Sammy, felnézve nővérétől visszacsempészett mangájából.
- Egy kicsit - válaszolom, picit elhúzva számat. Fárasztó egész nap ülni, ráadásul ki tudja, hogy mennyi van még az útból. Meg hogy mikorra kerülünk majd ágyba vagy valami. Bár aludni nem tudnék.
- Még 9 óra kerekítve - mondja Ame, mintha csak olvasna gondolataimban. Néha ijesztő tud lenni ez a lány.
- Te mit csinálsz? - dől előre Sammy. Ame törökülésben ül a kényelmes kétszemélyes ülésen, s egy nagy füzetet tart ölében.
- Rajzolok? - kérdez vissza Esőlánykánk*, mire Sammy elneveti magát.
- Nem mondod! - nyújtja ki rá nyelvét. - Azt hittem hegesztesz! - teszi hozzá. Legszívesebben kiugranék a repülőből. Hogy jut valakinek ilyen az eszébe?! Oké, nekem is szoktak lenni fárasztó szóvicceim, de ez semminek se jó.
- Inkább aludj egyet, rád fér! - tanácsolja neki a fekete hajú lány, kicsit fintorogva. Valószínűleg belefájdult a feje is a rossz poénba. Vagy mibe. Ő kevésbé viseli jól az ilyeneket.
- Persze, hogy aztán álmomban fojtson meg a húgom. Meg még mit nem! - Egy nyelvnyújtogatás után visszadől ülésébe, kényelmesen felpolcolva lábait a kanapé szélére, folytatja az olvasást. Sóhajtva huppanok vissza helyemre, elhelyezkedve az alváshoz.
- Nem vagyok a húgod hé! - érkezik némi fáziskéséssel az idősebbik Park lány elégedetlen megjegyzése. Minnie megértő mosollyal arcán adja nekem oda fejhallgatóját, hogy azzal jobban tompítva a két lány újabb civakodását, zenét hallgatva aludni tudjak. Abból a kilenc órából talán sikerül valamennyit nyugisan végigaludnom. Legalábbis remélem.
*Ame = eső (japán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése